Egy rossz nap

- Ejjj fiatalok, hol császkáltok?-majd meglátott minket Harry, én meg Louis karijaiból kiszabadultam.
- Harry figyelj-kezdtem magyarázkodni, mikor nem is tudtam, hogy mit fogok mondani.
- Grace, nyugi nem kell magyarázkodnod, Louis ilyen amikor egy "kicsit" iszik-mondta mosolyogva.
- Én inkább haza mennék-amikor ez a mondat elhagyta a számat, hallottam, hogy valaki futni kezdett.
- Mit beszél a kis asszonyka? Még nem járt le a 24 óra!-mondta Niall.
- Te....te ezt hallottad?-kérdeztem.
- Niall mindent meghall, de főleg azokat hallja meg amiket ő akar-magyarázta el nekem Hazza-például azt is, hogy...de ez csak egy példa, hogy...van egy...lasagne a kamrában.
- Tudtam!-kapta fel a fejét majd szaladt vissza a kajához.
- A francba-szegény Harry, nem tudom, hogy honnan hihette is, hogy ezt beveszi.
- De tényleg, haza kéne mennem-mondtam.
- Ha haza akarsz menni, akkor aludj itt, igaz Louis?-kérdezte Lou-t, aki bólintott és csak a padlót bírta nézni.
- Jó oké, miért is ne-egyeztem bele.
Majd kaptam külön egy szobát, csak úgy rádőltem az ágyra és rögtön el is nyomott az álom.
Reggel úgy keltem fel, ahogyan voltam, ruhában, be nem takarózva, bár mégsem, a földön ébredtem, le estem az ágyról, jaaa és be voltam takarózva. Magamra rántottam volna a takarót??? O.o Inkább kimentem a nagy zajra, ami a nappaliból jött, és láttam, hogy mind az öt fiú a TV előtt szurkolt, valami meccs volt. Persze Niall evett.
- Ááá szia Grace-köszönt rám Liam.
- Még inkább jó reggelt-javítottam ki.
- 11 órakkor?-kérdezte Zayn.
- Mi????-ijedten néztem kerestem egy órát, hogy megnézzem csak viccelnek-e. De annyi volt. Gyorsan felvettem minden cuccomat.
- Fiúk-majd mind az 5 fiú rám nézett-tényleg egy öröm volt veletek lenni, sőt álmomban is csak röhögtem, hogy veletek lehetek 1 napig, és nem lehetek eléggé hálás, hogy megköszönjem, de-majd csörgött a telefonom, a What Makes You Beautiful volt a csengőhangom és egy kicsit elpirultan néztem a fiúkra, majd felvettem. Majd döbbenten ejtettem ki a telefont a kezemből.
- Hééé, kár ezért a csengőhangért-mutatott Niall a darabjaira esett telefonra.
- Mi történt?-kérdezte Liam.
Alig bírtam megszólalni.
- A bácsikám tegnap éjjel meghalt-mondtam ki végül-és ki kell költöznöm a házból 1 napon belül és mehetek vissza ahonnan jöttem.
- Na álljunk meg egy kicsit-mondta Zayn-mondj el mindent.
- Hát bácsikám a gyámom, mert apámat nem ismerem, anyám meg 3 éve meghalt és más rokonról nem nem tudok, de ha el kell költöznöm, hova és mégis kihez? És még 17 vagyok és akkor gyámhatósági is lesz...bocsi fiúk, nem kéne ezzel nyaggatni titeket, tényleg ne haragudjatok-tértem észhez-Niall, köszönök mindent, és remélem majd még találkozunk, én mentem sziasztok, és még egyszer köszi mindent.
Majd becsuktam magam után a mennyország ajtaját. És siettem valahogyan hazajutni. De csak álltam a járdán és elkezdett a szememből ömleni a könny. Megállíthatatlanul. Majd az esőtől vizes járdára ráültem és neki dőltem a kerítésnek. És tessék, elkezdett esni az eső. A szemem sarkából azt vettem észre, hogy valaki áll mellettem, de a könnyektől nem igazán láttam. Majd az a valaki leült mellém. Louis volt. Majd gyorsan töröltem meg a szememet.
- Hát te?-kérdeztem szipogva.
- Csak erre jártam-mondta mosolyogva-Először is bocsáss meg a tegnapiért, de...másodszor: ne félj minden rendben lesz.
- Kösz, mondani könnyű-vágtam hozzá.
- Az hülyeség lenne, ha közülünk valaki küzdene a gyámodért?-kérdezte.
- Ugye most csak viccelsz?-kérdeztem nevetve-hol élsz te? 
- De mi már elmúltunk 18-mondta komoly arccal.
- Aranyos vagy de nem-mondtam továbbra is mosolyogva.
- Hét jól van...de akkor, hogyan tovább?-kérdezte és észhez tértem, amíg nevettem azt hittem nincs semmi gond, most meg észbe kaptam és nem tudtam mit csináljak-ha nem tudsz sehová se menni, szerintem, hozzánk költözhetnél.
- Ez most komoly?-kérdeztem komoly arccal.
- Akkor miért mondtam volna?
- Louis igazán köszönöm-öleltem át nagy örömmel-ha úgy van nem leszek sokáig a nyakatokon.
- Grace, jó fej vagy, nem vagy valami őrült, sikítozó rajongó, hogy már az őrületbe kergess minket, jó oké, jól esik az ilyen de egy idő után már a dobhártyánk fáj-mondta mosolyogva-de maradhatsz ameddig csak akarsz.
- Köszi megint-mondtam mosolyogva.
- És tudod mit? Az amit tegnap történt, ha gondolod elfelejthetjük-ajánlotta fel.
- Miért?-kérdeztem.
- Mert...tényleg...miért?-mondta nevetve velem együtt-na akkor megyünk a cuccokért?
- Hát jó néhány bőrönd lesz, úgyhogy, talán el kéne egy két kocsi szerintem.
- Amúgy itt van a telefonod összerakva, de a PIN kódot már nem tudtam-álltunk fel-és először bemehetnénk, hogy meg ne fázzunk.
Helyeslően bólintottam. Bekapcsoltam a telót, és ismételten a csengőhangom szólalt meg és ismét elpirultam.
- A gyámhatóságtól hívtak, hogy nevelőszülőkhöz kerülök-mondtam.

Egy álom kezdete

Egy normális reggelen kapcsoltam ki az ébresztőt a telefonomon. 7 óra volt. Munkába készültem nyáron, igaz, még csak 17 vagyok de kell a pénz az egyetemre. Felvettem a ruhámat, megfogtam a táskámat, telefont és a kulcsot és bezártam az ajtót magam után. A bácsikámnál lakom kb. 2 éve, Londonban. Ahogy az utcán sétáltam, épp a One Direction adott elő egy kis ízelítőt a következő albumokból. Amióta itt vagyok kb. háromszor láttam őket, hiszen Londonban élek. Imádom őket, a dalukat kívülről fújom, de pár percem van és ha elkések oda a munkámnak és oda az egyetemnek. De ahogyan elhaladtam mellettük, annyit hallottam, hogy az egyikőjük szerintem Niall, vállalta, hogy egy napig a "kiválasztott" lánnyal legyen.
- Hééé!-szólt ide az egyik fiú-te ott aki annyira siet.
Azt hittem más lánynak szól, de szinte csak én siettem. Aztán lassan megálltam, a szívem a torkomban dobogott, a lábam a földbe gyökerezett és szinte nem tudtam, hogy mit csináljak, hiszen ők a One Direction(!!!). Inkább megfordultam és egy egész lány csapat engem bámult bosszús szemekkel, és persze ott volt az 5 fiú akik kíváncsian néztek rám.
- Tessék!-ennyit tudtam csak kinyögni, reméltem, hogy nem csuklott el a hangom.
- Téged választottalak ki, hogy lehetsz velem egy napot-mondta a szőke fiú.
Én meg hebegtem-habogtam, nem tudtam mit válaszoljak vagy reagáljak, mert hát ez még is csak a kedvenc bandám és nem is akármilyen banda.
- Mit szólsz?-kérdezte a legfiatalabb fiú, Harry.
- Hát...nekem öröm lenne-mondtam mosolyogva.
- Hát akkor gyere ide-mondta szintén mosolyogva Zayn.
Én meg odamentem, síri csend volt, a lányok szerintem a pokolra kívántak volna, sőt tuti. Majd eléjük álltam.
- Niall Horan vagyok-nyújtotta a kezét csibészes mosollyal, én meg elpirultam. Louis a háttérben kuncogott Liam-mel.
- Grace Carter vagyok-mutatkoztam be, és nyújtottam én is a kezemet. Kezet ráztunk.
- Van kedved megenni valamit?-kérdezte Niall.
- Igazság szerint veled megennék a világ legnagyobb hamburgerét is, de ha nem érek oda kb. 5 percen belül a munkába, oda mindenem-valltam be. Nagy csend lett.
- Gyere velem, elvisz a sofőrünk-vitt magával az éhes fiú.
- Van sofőrötök?
- Csak vészhelyzet esetén-majd megállt-de csak akkor viszlek el, ha ma munka után találkozunk, mert 24 óra.
- 2kor hol?-kérdeztem.
- A Trafalgar téren, az egyik szökőkútnál?
Bólintottam, majd elvitt a munkahelyemre.
Szerencsére nem késtem el, mert maga a főnököm is késett. Egy szállodában dolgoztam, hol papírokkal, hol recepción, hol meg az étteremben.
- Hé Grace!-szólt oda Ashley, a legjobb barátnőm. Csúnya módon észre se vettem- Ma? A szokásos bár, a szokásos itallal? és tök jó pasikkal?
Az órára néztem és fél kettő volt, és fogalmam sincs, hogy mennyi idő, míg odaérek.
- Ma nem jó, mert-ha elmondom neki, hogy Niall Horan-nal leszek egy napig, ki-rö-hög-ma egy randim lesz.
- Ooo Grace Carter meghódítja Londont, szép. Ki az illető? Hogy néz ki? Ismerem, vagy ha nem most megismerhetem?-kérdezte izgatottan.
- Hát nemigen ismerheted, és jól néz ki-mosolyogtam-de nekem rohannom kell. Majd holnap, ugye szombat, akkor majd holnap délután találkozunk, jó? Na szia.
Majd elköszöntem, és rohantam, hogy elérjek egy taxit. 2 után egy kicsivel értem oda, de kerestem a nagy lány csapatot, mert ha ott van egy lány csapat, akkor ott bizony Niall rejtőzik. De sehol nem volt egy lány csapat, rossz helyre jöttem? Inkább odamentem az egyik szökőkúthoz és leültem a szélére. Elnéztem valahova és egy kéz érintett meg, megfordultam, és a kedvenc banda tagom szőke fiúja volt ott, még most se hittem el.
- Szia-köszönt.
- Szia-köszöntem vissza, na most nem csuklott el a hangom.
- Akkor hova?-kérdezte.
- Hát nem ebédeltem és nem reggeliztem, úgyhogy most tulajdonképpen mindent képes vagyok felfalni, akár egy egész gyors éttermet-válaszoltam, erre elmosolyodott.
- Tudok egy jó helyet-fogott, majd a kocsiba beültetett.
Egy gyors étterembe mentünk kajálni, őszintén egy férfiistennel ültem és hát most nem falhatok.
- Csak nyugodtan-mutatott a kajára.
Néztem a hamburgert majd elkezdtem úgy enni, ahogyan jól esik. Niall mosolygott.
- M-mi van?-kérdeztem a számat megtörölve.
- Elviszlek valahová, ahová nem mindenki megy.
- Az éttermedbe?-kérdeztem izgatottan.
- Nincs is éttermem, bár-gondolkozott el-na jó, majd meglátod, de zsákot kell húznunk a fejedre, mert nem tudhatod, hogy hova megyünk.
- Mi?-kérdeztem ijedten.
- Nyugi-mondta nevetve-csak vicceltem.
Majd ahogyan kivégeztem kettő hamburgert, Niall azt hiszem vagy ötöt a kocsiban megszólalt:
- Olyan éhes vagyok-mondta a hasát simogatva. Én meg mosolyogtam. Majd megérkeztünk valahová. Kiszálltunk és a házból kijött Harry, mondom mi van?
- Hello, te biztosan...Grace vagy-találgatta, majd bólintottam-ha hiszed ha nem, ez a fiú egész nap várta ezt a délutánt.
Úristen! Pont Niall Horan?
- Niall, miért nem hozod be a csajt?-kérdezte Harry.
- Gyere fáradj be!-majd ahogy beléptem, megijedtem mert megijesztettek.
- Héé srácok, vendégünk vannak-mondta a legfiatalabb fiú és Louis, Zayn és Liam levették magukról az ijesztő maszkot, amit Halloween-ra kéne felvenni.
- Áááá szia, nem tudok ki vagy-köszönt Louis.
- Neked is szia Kevin-köszöntem a kitömött galambra, ami Lou kezében volt. Majd Louis és Liam összenéztek mosolyogva.
- Kérsz valamit?-kérdezte Zayn.
- Srácok, szerintem egy kis levegőt kéne hagyni neki, nem?-kérdezte Liam majd rám nézett. De én csak bólintottam, és hát igaza volt, 5 fiú közöttük hárman boxerben.
- Jól becsüld meg ezt a pillanatot, mert ez a VIP terület, ide nem mindenki kerülhet be-mondta Lou. Majd mindenki elment kivéve az aki csak a hűtőig ment el.
- Kérsz valamit?-kérdezte.
- Kösz nem épp most faltam be két nem akármilyen hamburgert.
Niall inkább a kamrából vett ki egy babkonzervet és azt ette.
- És mit csináljunk?-kérdezte Niall kajával a szájában. Én erre elmosolyodtam.
- Háááát te tudod-mondtam még mindig egy helyben állva az ajtótól kb. 2 méterre.
- Először is ülj le, másodszor érezd magad itthon harmadszor...ivós játék?-pont erre vártam.
- Nekem megfelel.
Egy filmet néztünk meg, nem tudom mi volt a címe, de nagyon de nagyon sokat ittunk már, és hát mindenki hálát adott az égnek, hogy vége van. A fiúk valamin elkezdtek vitatkozni, hogy ez a rész jobb volt, mint az, én meg inkább szét néztem a házban, nem mindig adatik meg ilyen, hogy a One Direciton házában lehetek, egy éjszakára. Majd láttam, hogy van terasz is, szükségem volt egy kis levegőre, de ránéztem az órára is és olyan hajnali kettő lehetett, ha jól láttam a sötétben. A teraszon kint állva, olyan szép kilátás volt, kivilágítva London, ennyire szépnek még nem láttam. 2 éve vagyok már itt, és ezt az oldalát még nem láttam. Egy kicsit fújt a szél, de jól esett, nem fáztam, és akkor néztem magamra, azt hittem, hogy rosszabb lesz, de szerencsére rajtam volt a csőnadrág és egy top rajtam. Majd élveztem a kilátást, igaz inkább velük kellett volna lennem, de minek legyek ott magam?
- Nem fázol?-kérdezte Louis, odajött a teraszra hozzám.
- Tökéletes idő van-mosolyogtam, remélem értette minden szempontból.
- Te...te jól bírod az italt-mutatott rám-jaaa és nem azért mondom, de jó fej vagy.
- Köszi-ÚRISTEN!ÚRISTEN! EZT LOUIS TOMLINSON MONDTA NEKEM. (:D)
Egy rövid csend után:
- Meg szeretnék próbálni valamit, ha beleegyezel-mondta a tőlem kb. 20centire mellettem álló fiú.
- És mi lenne az?-kérdeztem mosolyogva.
- Hát ha elmondom akkor már nem lenne izgalmas, úgyhogy inkább hagyjuk-legyintett.
- Nem, nyugodtan, nyugodtan csináld-majd egymásra néztünk és hirtelen megcsókolt, én nem tiltakoztam, miért is tegyem?
De aztán elkezdtem gondolkozni, Louis engem csókol, de ebben a házban még itt van rajtunk kívül 4 fiú, közöttük az egyik elhívott ide, és nem mutatnék jó első benyomást, ha rögtön ezt látnák, hogy egy vendég azonnal lestoppolta Louist, és hát ha ezt meglátja valaki, ajjajjj.